Őrségi Nemzeti Park

A védett terület nagysága: 43 934 hektár, ebből fokozottan védett 3104 hektár.
Elhelyezkedés: A nemzeti park kđ6zponti területe nagyjából a Szentgotthárd, Körmend, Zalalövő, Kerkafalva, Szentgyörgyvölgy települések által körbefogott, és a nyugati országhatárig terjedő területen helyezkedik el.
Látogatás: A terület legnagyobb része szabadon látogatható, de vannak szigorúan védett, nem, vagy csak engedéllyel látogatható területek is (elsősorban a tőzegmohás rétek és dagadólápok). Részletes felvilágosítás a nemzeti park központjában kapható. 
Az Őrség mindmáig titokzatos vidék. Nem betyártörténetei vagy sötét szurdokvölgyei teszik azzá, mint például a Bakonyt vagy a Börzsönyt, hanem – bár a külvilághoz természeti és történelmi szempontból ezer szállal kötődik – befelé forduló, sajátos fejlődési pályán mozgó, zárt világa, amelyben a természet és az ember tökéletes egymásra hangoltsága, világteremtő erejének jelenléte máig érezhető.
A területen élő ritka, nem egyszer unikális növény- és állatfajokon túl, a nemzeti park létrejöttét éppen ezért az Őrség felbecsülhetetlen érékű tájképi adottságai indokolták: a falvak szerkezete, a jellegzetes építkezési szokások, és a lenyűgöző, fenyvesekkel borított, háborítatlan táj.

Bár a tájegység széles körben Őrségként ismert – a nemzeti park is ezt a nevet kapta –, a területet földrajzilag három, egymáshoz nagymértékben hasonló, de mégsem egyforma táj alkotja: az Őrség keleti határa Zalalövőnél húzható meg, míg nyugat felé nagyjából Orfaluig, Apátistvánfalváig nyúlik. Ezen túl már a Vendvidék kezdődik. A terület déli része, a Kerka-folyótól délre elterülő Hetés. (Őrség alatt mindhárom tájegységet értjük ebben az ismertetésben is).

Az Őrség, Vendvidék és Hetés területét a több millió év óta keletre tartó folyók alakítják. A terület kavicsos–agyagos alapkőzetét is az Ős-Rába és az Ős-Dráva hozta létre, amit az Alpok felől érkező folyók – az Ikva, a Pinka stb. –, és a jelenleg is errefelé lefutó Kerka, Rába, Szala (Zala) formál. A szétterített hordalék és a hordalékkúpok alakították ki azt az alapformát, amelyen a későbbi eróziós folyamatok eredményeképp kialakult az Őrség jellegzetes dimbes-dombos, patakvölgyek által szabdalt, szelíd tája.
A terület éghajlata kiegyensúlyozott, szubalpin jellegű – meleg, de nem forró nyár, és csapadékos, de nem hideg tél. Mindehhez igen bőséges csapadék társul, ami együttesen megteremti a lehetőségét a gazdag és dús vegetáció kialakulásának: a terület mintegy kétharmadát fedi erdő. A kavicsos alapkőzeten képződött agyagos, barna erdőtalaj a nagy esőzések miatt igen gyakran erodált, felső termőrétegétől megfosztott, kis teljesítményű, ezért egyébként sem alkalmas komoly mezőgazdasági művelésre.